Az Ónix befejezése nem éppen minősült annak, kaptunk egy nagy függővéget, meg pár fejezetet Deamon szemszögéből(+ a köszönetnyilvánítás). Tehát mint lelkes olvasó nem kell ecsetelnem, hogy milyen érzések kavarogtak bennem mikor lapoztam volna tovább, de sehol semmi...
A gyász 5 (eddig még csak 4) fázisát éltem meg:

• TAGADÁS:" Nem ilyen nincs.... Biztos csak kihagytak véletlenül egy oldalt...."
• DÜH: " MI AZ HOGY VÉGE??? ÉS ÍGY??? Hát hogy merészeli??...."
• ALKUDOZÁS:" Csak még egy fejezetet.... vagy csak egy oldalt.... de egy féllel is beérem..."
• DEPRESSZIÓ:" Nem bírom ki a magyar megjelenésig....., megyek sírni a sarokba.... 2 hónap az rengeteg idő... Neeee...."
• ELFOGADÁS: Na ez még nem történt meg... :D

Szóval kezdjük az elején: Óriási lendülettel merültem el a könyvben, ami azt hozta, hogy amilyen hamar elkeztem olyan hamar be is fejeztem sajnos :/

Tudni kell a könyvről, hogy az év legjobban várt könyvévé vált, emellett a moly.hu értékelések alapján :
- a 3. legjobb romantikus könyv,
- 6. a Fantasy kategóriában
-11. a kortárs művek között.
Nem semmi... (*taps taps) Ezeket a helyezések nem a semmiért érdemelte ki. A történet ugyanolyan szövevényes és akciódús mint azt eddig tapasztaltuk az írónőtől. Ha eddig azt hittem az első két részt(Obszidián , Ónix) nem lehet überelni ,hát hogyne lehetne... és íme az Opál.

A történetről csak annyit, hogy nagyon sok minden történik, azon kívül, hogy az előző részben történteket próbálják feldolgozni a szereplők, egy pillanatra sem ülhetnek le pihenni. Szó szerint mindig történik velük valami, váratlan helyzetek, életveszélyes mutatványok, stb. Ismét lesújt ránk egy halálhír. (Miért kell valakinek mindig meghalnia??) Történnek azért jó dolgok is, hiszen csak MÉG TÖBBET kapunk Katy-Deamon jelenetekből. Kapcsolatuk egyre csak szárnyal,és hát túl egyszerű lenne a könyv közepén kimondani a happyend-et. 

Ónix függővéget még csak csak túléltem, de EZT? HÁT MI EZ?? Ilyen nem létezik. Úristen! Akárhányszor visszagondolok rá, mérhetetlenül dühös leszek (mint pl. most is...) De hát nincs mit tenni :/ Várok,míg meg nem jelenik a következő kötet, de lehet ,hogy ráveszem magam és elolvasom angolul, hiszen már KÜLFÖLDÖN megjelent. December 2, oly messze van még....

Azért én nem voltam ennyire drasztikus( A KÖNYV SZENT! SOSE BÁNTJUK)

Addig is beszélgessünk a szereplőkről.

• Katy: Az előző részekhez hasonlóan, itt is hozza a formáját. Hihetetlenül bátor, és önfejű -sajnos ez okozza a vesztét is. A bajt úgy vonzza ,mint mágnes a vasat. Szegénynek egy szabad másodperce sincs...

Ott volt a szerelmünk, a remény, hogy van jövőnk. Hogy
elfogadtunk egymásban mindent, legyen az jó, rossz vagy egyenesen
csúf. A rengeteg felgyűlt vágyódás. Annyi érzelem, hogy mindkettőnk
lelke mélyéig hatolt, szinte kiütött bennünket. Tudtam, mert éreztem,
ahogy felgyorsul a szívverése, az enyém pedig követte. Egymáséi
voltunk. Mindez belefért egy egyszerű csókba, és egyszerre volt túl sok,
túl kevés, és éppen tökéletes.
                                                                                                                     -Katy

• Daemon: A mi rossz fiús idegenünk, most még jobban megcsillogtatta romantikus oldalát. Egyszerűen olvadoztam.(Minden lány ilyenről álmodozik....)Meg hát mindaz amit Katy-ért képes megtenni /feláldozni, lenyűgöző....

– Nem hordok bőrnadrágot – jelentette ki, és beleharapott az egyik foghagymás-vajas finomságba.
Elég nagy kár, gondoltam.
– Jó, de akkor is. A kinézeted megvan hozzá.
– Ismerd be, hogy csak a testemért szeretsz! – forgatta a szemét.
– Hát, igen…
Daemon pillái felemelkedtek, és alatta a szemei úgy ragyogtak, akár a drágakő.
– Most úgy érzem magam, mint egy cukorfalatka.
                                                                                                                          -Daemon, Katy

• Dee: Végre valahára nem kerüli Katy-t annyira. Örültem , hogy valamennyire visszakerült az előtérbe.

Tuti kiválaszt majd valami lehetetlenül szorosat és rövidet, amitől mi majd úgy nézünk ki mellette, mint a ronda umpa-lumpák.

                                                                                                                                       -Katy (Ash ruhaválasztását illetően)

• Blake: Mi a fenéért jött ez vissza?? Na és amit tett?? Az a legkevesebb ezek után, hogy kínok között hal meg. Szörnyeteg. (az ócsárolást folytathatnám napestig...)

– Te soha nem fogod be a szádat?
– Csak ha alszom – vágta rá Blake.
– És ha halott vagy – vágott vissza Daemon. – Akkor is elhallgatsz, ha meghaltál.
                                                                                                                                                      -Daemon, Blake

• Dawson: Új szereplőhöz képest nagyon megkedveltem, viselkedése érthető az elmúlt 1,5 év miatt. Na és az imádata/szerelme Beth iránt?? Ahh... ♥

-Szeretlek,Katy. Mindig szerettelek.Mindig szeretni foglak-mondta rekedten.-Visszajövök érted.Vissza..
(..)
-Szeretlek..-feleltem,de Daemon…Daemon már nem volt sehol.

                                                   -Katy , Daemon ( a rész ,ahol mindenki bőg...)

Hétköznapi problémák, váratlan helyzetek, és élet-halál harcok mind belesűrítve eme ismét csak csodás könyvbe.
Mint olvasó nem unatkoztam egy pillanatra sem.

Értékelésem: 5/5******( bár az a vég gyilkos)