Ónix - Jennifer L. Armentrout
avagy folytassunk egy nagyszerű sorozatot...
És íme a Luxen sorozat 2. kötetével is végeztem.
Fülszövege:
"Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat… "
Ismét gyönyörű borítású könyv, rengeteg izgalommal és kalanddal várja olvasóit. Szó szerint rohantam érte az Obszidián befejezése után. Szerencsémre hamar sikerült a beszerzése, így rögtön bele is kezdetem. Nem ért immár meglepetésként, hogy ugyanolyan gyorsan haladtam vele. A jó könyvek átka.
Történetünk ugyanott folytatódik, ahol az előző kötet befejeződött, aminek kifejezetten örültem( nem kellett visszaemlékezéseket olvasnom szerencsére...) Szereplőkörünk újabb szereplőkkel gazdagodik, na és Katy tipródásaiból és kifogásaiból is kapunk egy nagy kanállal. De ez csak a nagyon szűkszavú összefoglalásom volt, fejtsük ki egy kicsit pontosabban.
Katy és Deamon kapcsolata egy se-veled-se-nélküledre vált ami nagyon vicces volt még az elején, de a végére már kissé aggasztott, hogy hová fog mindez vezetni. Új szereplőnk, Blake ,akit az első perctől kezdve furcsának éreztem( valahogy biztos megkavarja a cselekményeket). Óriásiakat szakadtam Deamon újabb és újabb névötletein( haláli egy figura). Emellett oltári cukinak találtam, ahogy Katy-nek "udvarolt" vagy csak próbálkozott.*-* Dee és Adam kapcsolata nagyon aranyos volt, meg az is ahogy a többiek viszonyultak hozzájuk.
Na és akkor felsorolnék néhány számomra szörnyű dolgot. !VIGYÁZAT SPOILER!
- Katy naivitása ebben a részben csak nőtt és nőtt, néha már ordítottam volna vele, hogy vedd már észre magad.... Szó mi szó a végére csak le estek a dolgok, de akkor már késő volt.... :'(
-Hova tünt Dee?? Szószerint eltiltotta Katy magától szegény csajt, de nemcsak őt hanem a többi barátnőjét is.
-És ami a legszörnyűbb és amin bőgtem az Adam halála. Hát kérem szépen MI EZ??? Azt mondogattam:"- Nincs ilyen, mindjárt felkel a földről és happyend..." HÁT NEM! Szörnyű volt ezt végig olvasnom. Igaz ugyan , hogy nem volt főszereplő, de hát akkor is MIÉRT ŐT?? (Na, valahogy majd csak belenyugszok valamikor.... ki tudja...)
Hirtelen csak ezeket tudnám felsorolni.
De azért pár lényegesebb dolog amit kifejezetten élveztem:
- Katy átalakulása hibriddé és , ahogy feljeszti/képzi magát Blake-kel kifejezetten szórakoztató volt (bár már itt is volt pár árulkodó jel Blake cselekedetei, megszólalásai )
- Deamon udvarlása, olyan aranyos volt ^-^
- Na és a Katy-Deamon jelenetek.... 
Összességében egy nagyon jó könyv kerekedett ki belőle. Az utolsó fejezetek egyre jobban felcsigázzák a hangulatomat erre kapunk egy ilyen befejezést, ami a mondat felénél van félbe vágva... Hát mi ez , ha nem a rajongók előtt elhúzni a mézesmadzagot??? Mondjuk így is úgyis folytattam volna , mert hát mindenki kíváncsi , hogy mi lesz ennek az egésznek a vége.
Zárásképpen néhány aranyos idézet a könyvből:
– Azt hiszem, nem kizárt, hogy szeretlek.
Daemon szorosabban ölelt magához, és megcsókolta elpirult arcomat.
– Én megmondtam.
Nem igazán erre a válaszra számítottam.Halkan felnevetett, és visszagördült fölém.
– A fogadást megnyertem.Tudtam, hogy szerelmet vallasz újévig.
Átkaroltam a nyakát, és megráztam a fejemet.
– Nem.Vesztettél.
– Hogy érted? – pillantott rám zavartan.
– Nézz az órára! – intettem az állammal arrafelé. – Elmúlt éjfél.Már másodika van.Vesztettél.
Daemon másodpercekig úgy bámulta az órát, mintha egy arum volna, akit éppen a szomszéd megyéig szándékozik taszítani, de aztán visszafordult felém, és elmosolyodott.
– Nem vesztettem. Mégis nyertem.-Katy, Daemon
– Kinek az ötlete volt, hogy zombisat nézzünk? – tudakolta Ash az ölében tartott, a saját fejénél is nagyobb kukoricás zacskó felett. – Katyé? Végül is hasonlítanak egymásra.
– Haha! – morogtam, a popcornt bámulva. Ash fejében aligha volt annyi anyag, amin egy zombi elélhetne.-Katy, Ash
– Jöttél segíteni?
A pillantása bekötözött kezemre esett, és bólintott.
– Hol van Bilbó?
– Blake – javítottam ki. – A nappaliban.-Katy, Deamon
Aki olvasta az előző könyvet, annak mondanom se kell, hogy folytassa, hiszen nekik magától értetődően következik. DE azok számára akik még eddig nem olvasták ezt a sorozatot, nagyon nagyon ajánlom(Nem fogjátok megbánni). Folytatás jön...
Értékelésem: 5/5****. Imádom, talán még az elsőnél is jobban.
