Háttértörténet ehhez a könyvhöz sajnos nem tudok szolgáltatni, hiszen csak rátaláltam és gondoltam elolvasom...

Fülszövege:

Amikor a főiskolás Olivia Townsend hazautazik, hogy segítsen édesapjának a munkájában, még nem is tudja elképzelni, micsoda bonyodalmakba keveredik majd. Cash és Nash Davenport, a két ikerfivér nagyon sokban különbözik egymástól, de egy dolog közös bennük: mindketten őrülten vágynak Oliviára.
Cash veszélyes és ellenállhatatlanul vonzó, igazi rosszfiú, akinek a csókjai elfeledtetik Oliviával, hogy a tűzzel játszik. Nash sikeres, megbízható és szenvedélyes… és foglalt. De egyetlen, lágy érintése elfeledteti Oliviával, hogy máshoz tartozik.
Ám Oliviára nagy meglepetés vár. A két fivérnek van egy titka, ami elől a lány jobban tenné, ha elfutna. Gyorsan és messzire… amíg nem késő.

 SPOILER VESZÉLY!

Kifejezetten érdekes helyzetnek találtam ezt a szerelmi hármast, mert valahogy érdekelt, Olivia vajon kit választ a végén?? Ám kb a történet 2/3-ig a "két testvér" körülbelül ugyan azon a helyen állt a lány szívében.Tehát a szituáció nagyon is kínos, hisz az egyik fiúnak még barátnője is van, a bomba bármikor robbanhat.

Olyan a csókja íze, mint a legnemesebb skót whisky. Gazdag íz,
ínycsiklandó. A nyelve az enyémet simogatja, incselkedik, a keze megszorítja
a kezemet, hogy odahúzzon magához. Mi mást tehetnék? Elolvadok.

                                                                                                                                                         -Olivia

Pár szót ejtenék csak a szereplőkről: mind nagyon nagyon jól kitaláltak, a humoros barátnőtől (Ginger) kezdve az utálatos unokatesóig, de most tényleg. Rengeteg vidám percet okoztak számomra. Cash- Nash páros elletétje nagyon szépen fel volt építve, ezért nem csodálom, hogy a női főszereplőnk ilyen nehezen tud csak választani közülük(ami az egyikbe megvan az a másikba nincs??) NA igen és itt szeretném kijelenteni, hogy kifejezetten idegesítő amikor valaki pro/contra listát vezet le egy személyről. Szerintem egy nagy hülyeség, hiszen mindenki legyen önmaga és ne keressük a másik szemébe a fogpiszkálót, ha sajátunkban még a gerendát is képtelenek vagyunk észre venni.

A korábbi kitörésemet kérlek nézzétek el(nekem is vannak hirtelen pillanataim). Visszakanyarodva az eredeti célhoz, térjünk rá inkább a történetre.
Te Jó Ég! Ez az írónő szerintem egy őstehetség lehet csak még nem igazán fedezték fel amit sajnálok, ugyanis egy nagyon-nagyon észbontó történetet rakott össze. Úgy a 3/4-ig aranyos, élvezhető és vicces de azért kezdett ellaposodni az egész és akkor.... BUMM! .... Szószerint egy óriási sokk ként ért az a bizonyos csavar amit szerintem senki sem várt... Ezután szinte minden értelmet nyer a történetben (kiderül a rosszfiúról, hogy nem is olyan rossz mint azt képzeltük??)

Azt hiszem, abból sosem nő ki az ember, hogy meg akarjon felelni az apjának. Én legalábbis nem nőttem ki belőle.

                                                                                                                                                                  -Cash

NA és a befejezés: sejteti , hogy itt még nincs vége mindennek(ez egy sorozat első kötete)+ egy baljós esemény bekövetkezésére is felhívja a figyelmünket. HA eddig nem akartam folytatni, hát itt az ok hogy folytassam.

– Liv, komolyan, abban a szar ócskavasban életveszélynek teszed ki magadat. Egyetlen kocsinak sem lenne szabad ennyiszer ledöglenie. Nincs véletlenül Münchausen by Proxy-szindrómád?
– Münchausen… by Proxy…szindrómám?!
– Olyan, hogy a családtagjaidat bántalmazod, például megmérgezel valakit a pereputtyból, hogy mások jobban figyeljenek rád.
– Igen, tudom, mi az, csak meglep, hogy te is.
Hallom a büszke mosolyt a hangjában.
– Most láttam egy adást a Discovery-n.
– Te a Discovery Channelt nézed?
– Azt hát.
– De miért?
– Elvesztettem a távirányítót.
– Elvesztetted a távirányítót?
– Igen. Most akkor mindent meg fogsz ismételni, amit mondok?

Végül megemlítenék pár apró számomra zavaró tényezőt(ami végül is még belefért..) Kissé idegesített a folytonos nézőpont váltás aminek pozitívuma, hogy megtudhattuk az adott szereplők gondolatait érzéseit, ám negetívuma viszont, hogy addig az a bizonyos másik személy kikerült radarból és még a későbbiekben sem tudhattuk meg hogy akkor mit is gondolt.
A másik de már lényegtelenebb dolog az a szerelmi háromszög ami egy ideig elment, de utána már szerintem felesleges volt... De ez csak az én szerény véleményem. :)

– Még sosem ültél motoron?
– Nem.
– Miféle rosszfiú-barátnő vagy te? – kérdem, és felháborodást színlelek.
– Nem túl remek.
Felpattanok a motorra, és kézbe veszem a sisakot.
– Dehogy. Csak nem a megfelelő rosszfiúval próbálkoztál.

Értékelésem: 5/5**

Ajánlom az unatkozó romantika kedvelőknek, remek kikapcsolódást nyújt.(a borító pedig valami eszméletlen jó lett)