Fülszövege:

"Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.

De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?"

Mondhatni a fülszöveg, kedvcsináló, elrejti a könyv cselekmény szálát,ami ott folytatódik ahol az előző részben (Futótűz) abba maradt. Itt találkozunk először a szellemileg "labilis" Katniss-el, aki próbál kibújni kötelezettségei alól. Eszméletlen sok időt tölt el nyafogással és egyebekkel, mire rájön, hogy hoppá tennie is kéne valami hasznosat is az életben... Ő lesz a Fecsegőposzáta, a forradalom arca. Az ezután kezdődő "videó-csata" a Kapitóliummal csak még jobban a forradalom irányába szorítja az embereket (Lázadniuk kell, hogy kivívják saját szabadságukat.) A rövid bejátszások helyszínéül a leigázott a körzeteket járják, ahol szembesülünk az ártatlanok nyomorúságos sorsával, akik Katniss egyfajta magváltóként tisztelik.

Előbb-utóbb kipusztítjuk egymást – azaz magunkat –, és átadjuk a bolygót valami rendesebb fajnak. Mert azzal a lénnyel, amelyik képes feláldozni a saját gyerekeit, hogy így rendezze el a nézeteltéréseit, valami alapvetően hibádzik.

                                                                                                                                                                         -Katniss

Katniss egy kapitóliumi bejátszás során szembesül azzal , hogy Peeta mégis csak él. Megmentésére mentőakciót szerveznek, természetesen a többi fogoly kiszabadításával együtt. A 13. körzetbe való visszatérés után kiderül a Snow elnök legszörnyűbb gaztette (ami kifejezetten Katniss-nek szól) Peeta talán soha nem lesz a a régi...

– Ez a fülhallgatód. Egy utolsó esélyt kapsz tőlem. Ha még egyszer kiveszed a
füledből, akkor ezt kell hordanod – mondja, és felmutat valami fémsisakot, amelyet én kapásból fejbéklyónak keresztelek magamban. – Ez egy koponyára szerelhető
adóvevőegység, amelynek áll alatt záródó csatját csak kulccsal lehet kinyitni. Nálam lesz az egyetlen kulcs. Ha valahogy mégis sikerül hatástalanítanod – azzal az ágyra dobja a sisakot, és felmutat egy apró, ezüstösen csillogó mikrocsipet –, akkor engedélyt fogok kérni, hogy sebészi úton ültessék be ezt az adóvevőt abba az okos kis buksidba, hogy a nap huszonnégy órájában duruzsolhassak a füledbe.
Belegondolok, hogy egész nap Haymitchet kell hallgatnom. Ez rettenetes.
– Nem veszem ki többet a fülhallgatót – motyogom.
– Nem hallottam jól. Hogy mondod?
– Nem veszem ki többet a fülhallgatót! – üvöltöm olyan hangosan, hogy
valószínűleg sikerül felébresztenem a fél kórházat.

                                                                                                                  -Katniss , Haymitch

A trilógia harmadik kötetét sikerült nagyon elnyújtanom, ugyanis a befejezéssel sokan nem voltak megelégedve, és hát nehezemre esett megválni eme csodálatos könyvsorozattól. Végül muszáj volt befejeznem. (Utólag bánom, hogy nem húztam még tovább...)
Számomra ez a rész borzalmas volt. Szó szerint: Hogy miért??? Vegyük csak szép sorjában...

• Katniss, elbújok a szekrénybe ahol nem talál meg senki sem helyzetei, a könyv elején az agyamra mentek. (végén sokkal elfogadhatóbb ez a viselkedés...)
• Szegény Peeta, hogy mindig rajta csattan az ostor, hát ilyen nincs. Szegény srácnak, több oka lenne a a szekrényben való elbújásra mint Katniss-nek...
• Nekem néha túl sok volt ez a propaganda filmforgatás....
• És végső soron, azzal nem értettem NAGYON egyet, hogy miért kellett kinyírni a legjobb szereplőket???? Szóval ezek nagy hőbörgést váltott ki belőlem...

 „Szeretsz engem. Igaz vagy nem igaz?”

                                                                                                                                                       -Katniss, Peeta

Alapjában véve jó dolgok is történnek a könyvben:

• Ami különösen aranyosra sikerült az Finnick és Annie esküvője...  Jó volt , hogy a háború közben is lehet egy örömhír, vagy fellélegzés

• Közelebbről is megismerhettük Johanna-t
• És a könyv befejezése is úgymond tetszett. Tudtam hogy végül Peeta-t fogja választani....

A jó dolgokkal itt kifújt a lista. Rátérnék a legrosszabbakra, amik kifejezetten felháborítottak. Mi az , hogy Finnick meghal??? Miért nem valami lényegtelenebb katona vagy stylist hal meg??? Hát itt még csak kiakadtam, de ami ezután jött. Alig ocsúdtam fel, hogy az egyik kedvenc szereplőknek annyi erre, az a személy hal meg aki az egész történet elindítója, aki már az első részben ha meghal talán nem így alakulnak a dolgok, de hogy itt a 3. könyv végére ilyet tenni?? Gondolhatjátok, hogy szem nem maradt szárazon, szó szerint bőgtem.(" Ne, neee csak Primet neee!!) 

Szörnyű volt, na ezután már megértem ha Katniss bekattant... De még így is(zavart fejjel) nagyszerű döntést hozott a kivégzésen. Gratula a csavarért.

Valaki kötszert hoz. Bekötjük Gale nyakát. Felsegítjük. Csak egy valaki marad a fal mellé húzódva.
– Peeta – szólítom meg. Nem válaszol. Talán megint elveszítette az eszméletét? Leguggolok elé, elhúzom a megbilincselt kezét az arca elől.
– Peeta? – A szemei fekete tócsák, a pupillái annyira kitágultak, hogy a kék szivárványhártya szinte teljesen letűnik. A csuklójánál az izmok kemények, mint a vas.
– Hagyj békén!-suttogja.- Nem bírom tovább.
– De igen! – mondom.
Peeta a fejét rázza.
– Nem bírok uralkodni rajta. Megint be fogok csavarodni. Mint azok.
Mint a mutánsok. Mint a veszett fenevadak, amelyek ki akarták tépni a torkomat. És végül itt, ezen a helyen, ilyen körülmények között kell megölnöm Peetát. És Snow megint nyerni fog. Forró, keserű gyűlölet önti el a szívemet. Snow ma már így is túl sokat nyert.
Esélytelennek tűnik a dolog, talán felér egy öngyilkossággal, de nincsen jobb ötletem. Előrehajolok, és szájon csókolom Peetát. Egész testében remegni kezd, de én nem hagyom abba, addig tapasztom a számat a szájára, amíg el nem fogy a levegőm. A kezemet a csuklójára kulcsolom.
– Ne hagyd, hogy elvegyen téged tőlem..
Peeta egyre jobban zihál, ahogy a fejében tomboló rémképekkel viaskodik.
– Nem. Nem akarom, hogy…
Erősen megszorítom a kezét, hogy fájjon neki.
– Maradj velem.
A pupillája egyetlen ponttá szűkül, aztán hirtelen újra kitágul, végül a normális méretű lesz.
– Örökké – motyogja.

                                                                                                                                                 -Peeta , Katniss

A második könnyekben való kitörésemet a Katniss-Kökörcsin jelenet okozta. Valahol úgy érzem , hogy ez kellett a gyászhoz. A befejezés, számomra eléggé összecsapottra sikeredett(jobban kifejthette volna az írónő), de a lezárás szép képpel ér véget.

A túléléshez nem a benne lobogó tűzre, a lelkében izzó haragra és gyűlöletre van szükségem. Abból ugyanis bennem is van elég. Nekem tavasszal a pitypangra van szükségem. Az élénksárga virágra, amelyik az újjászületést jelenti a pusztítás helyett.

                                                                                                                                                                   -Katniss

Értékelésem: 5/3,5 Szenzációsan elkezdett trilógia olyan szépen lehanyatlott ebben a részben, hogy szinte sajnáltam. Lehetett volna jobb is ez a befejező kötet....

A gyermekeim nem tudják, hogy valójában egy temetőben játszanak.
Peeta szerint nem lesz gond. Itt vagyunk egymásnak. És itt van a könyv. Majd úgy
értetjük meg velük a történteket, hogy erőt és bátorságot meríthessenek belőle. De egy nap magyarázatot kell majd adnom nekik a rémálmaimról. Hogy miért gyötörnek. És miért nem fognak teljesen elmúlni, soha.
Elmondom majd nekik, hogyan élem túl. Elmondom nekik, hogy azokon a
reggeleken, amikor rosszul ébredek, nem tudom örömömet lelni semmiben, mert attól rettegek, hogy a következő pillanatban megfosztanak tőle – bármi legyen is az örömöm forrása. Ilyenkor gondolatban listát készítek minden jó cselekedetről,
amelynek valaha tanúja voltam. Olyan ez, mint egy játék. Egyhangú. Húsz év után
talán már egy kicsit unalmas is.
De vannak ennél sokkal rosszabb játékok

                                                                                                                                                                  -Katniss