Emily, a kissé különc lány kénytelen az apjához, és annak új családjához költözni. Nyolc évnyi távollét után beilleszkedni nem is olyan könnyű feladat számára, főleg, miután gyerekkori barátja, Matt mindent megtesz azért, hogy Emily ne érezhesse jól magát…

„– Szerettem volna bocsánatot kérni tőled.
– Tényleg? – kérdeztem kicsit hitetlenkedve. – Pontosan miért is?
Kinyitotta az ajtót.
– Ezért! – vágta rá, és egy hirtelen mozdulattal belökött a kis helyiségbe. Mire egyet pisloghattam volna, rám csapta az ajtót. Teljes sötétség borult rám. Rájöttem, milyen naiv hülye vagyok.
– Ez nem vicces, Matt! – Hallottam az ajtózár kattanását. – Engedj ki!
Gonosz nevetést hallatott. Nyeltem egyet, hogy elnyomjam a rám törő pánikot.
– Kérlek, Matt, engedj ki! – ismételtem. Nagyon nem bírom a sötét helyeket.
– Tegnap azt kérdezted, hogy mit akarok, igaz? – hallottam a hangját. – Most ott vagy, ahol akarom!”

 SPOILERVESZÉLY!

 Utólag derült ki számomra, hogy ez egy magyar könyv és be kell valljam nagyon is tetszett. A történet rendkívül jól felépített, mindig kapunk egy újabb fordulatot, de ami szerintem a legjobb volt benne az maga az elbeszélés.

– Esküszöm, hogy többet nem bántalak, esküszöm, hogy sokat lovacskázom veled, esküszöm, hogy mindig barátok leszünk. Most te mondjál esküt! De csak olyat, amit megtartasz. A vérszerződés megszeghetetlen.
– Esküszöm, hogy mindig te leszel a legjobb barátom, Mattie, még akkor is, ha bántasz…

A történetről szerencsére nem sok mindent tudunk meg(még a fülszövegből sem), és leírni, hogy miről szól méghozzá röviden hát kissé lehetetlen feladat lenne. Annyira eseménydús volt , hogy egy percig sem tudtam unatkozni, sőt nagyon nehéz szívvel tudtam félretenni,mert a tanulást is be kell valahova iktatni.

Matt, nem tökéletessége szinte tökéletes volt, mondjuk a viselkedését inkább nem jellemezném. A könyv első felében nagyon  nem volt szimpi, szó szerint ijesztő volt, de aztán szerencsére felnyílt a szeme és átment kedves barátba.

A legfontosabb szereplő Emily, aki egy nagyon vagány és talpraesett csaj, szörnyű háttértörténettel.

Szinte teljesen át tudtam élni Emily helyzetét, nagyon megkedveltem mind a gondolkodásmódja mind a tettei miatt.Fontos kiemelnem, hogy ez a könyv kissé komolyabb témákat is feszeget, mert aki olvassa akarva akaratlanul szembesül a függetlenséggel, az öngondoskodással, az elhagyatottsággal, a szeretethiánnyal és még egyéb hasonló dolgokkal, amit Emily-nek nagyon korán meg kellett tapasztalni.

Ha valaki megkérdezné pontosan mikor váltam felnőtté, meg tudnám mondani az időpontot. Amikor megírtam az utolsó levelem Mattnek.

                                                                                                                                                                 -Emily

Egy gyerekbarátság melyet tönkretett az idő, mindketten a másikat hibáztatják érte, holott egy harmadik személy tehetett róla.....

A könyv végén kapunk egy óriási csavart, kiderül egy hatalmas titok, egy család tönkremegy, és Emily élete egyik legnagyobb pofonját kapja attól akit a legjobban szeret a világon.
Szerintem így már nagyon is érthető a végső döntése,mely a leglogikusabbnak bizonyult.Tetszett a talpra állás és továbblépés monológja, tanácsai a többiek számára, mert hát ez az élet. Mindig fellök újra és újra de aki nem áll fel és megy tovább az meg is érdemli, hogy lent maradjon.

Ebben a zárójelenet mutatja be igazán Emily talpraesettségét és küzdeni akarását.

Akkor sem szabad feladnunk ezt a reményt, ha pillanatnyilag úgy tűnik, vagy épp tökéletesen biztos vagy benne, hogy… hogy senkinek sem kellesz!

                                                                                                                                                                      -Emily

Befejezésül ajánlatos mindenkinek aki eddig még nem olvasta, mert ez a könyv nagyon sok mindent magába foglal,és remek kikapcsolódás.

Cica tompa puffanással leesett a földre. Rögtön le akartam hajolni érte, de aztán rádöbbentem valamire. Ahogy a földön fekszik, kellemetlenül ismerősnek hatott. Pontosan olyan volt, mint ahogy én éreztem magam. Egy ostoba, régi játéknak, ami arra jó, hogy néhanapján valaki eljátszadozzon vele, aztán eldobják pontosan ugyanígy. Mert igazából senkinek nincs szüksége rá, de szórakozni jó vele, ki lehet használni, hiszen érzései nincsenek, nem lehet megbántani. Ha ez a maci élne, azt érezné, amit most én. Ellenállhatatlan késztetést éreztem rá, hogy felvegyem és magamhoz öleljem, de aztán megráztam a fejem. Tök hülye vagyok. Ez csak egy hülye játék.
– Senkinek sem kellesz! – közöltem Cicával és otthagytam.

                                                                                                                                                                       -Emily

Értékelésem: 5/5****