Azt tudni kell rólam, hogy imádom az angyalos dolgokat(könyv, film, ékszer... minden jöhet) A mániámat nem tudom megmagyarázni honnan ered, de ezt a könyvet már rég elakartam olvasni és ezt meg is tettem.

Fülszövege:

  Clara Gardner nemrégiben szerzett tudomást arról, hogy félig-meddig angyal. Az ereiben csörgedező angyalvérnek köszönhetően nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb, mint az emberek (akik közé mostantól már nem számíthatja magát), hanem rendeltetést is kap, azaz el kell végeznie valamit ezen a világon. Csakhogy nem könnyű kiokoskodnia, mi is ez a feladat. Látomása – pontosabban az ott megjelenő erdőtűz és vonzó külsejű idegen – hatására új városba költözik, új iskolába kerül. Miután megismerkedik Christiannel, aki nem más, mint – a szó szoros értelmében – álmai fiúja, kezd összeállni a kép, ám ugyanakkor minden összezavarodik. Feltűnik ugyanis egy másik srác, Tucker, akinek szemlátomást Clara emberi vonásai tetszenek. Ahogy Clara próbál kiigazodni az érthetetlenné vált világban, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát? Az Angyalsors megindító mese szerelemről és sorsról, egy lány vívódásáról, hogy a szabályokat kövesse vagy inkább a szívére hallgasson. A regény egy trilógia első része, amely már az egész világon nagy sikert aratott. A második kötet 2012 őszén fog megjelenni.

 SPOILER VESZÉLY!

Az angyalokról alkotott kép előttem minden egyes angyalos könyvben más és más lesz. Ez történt ebben az esetben, bár itt csak igazán keveset szerepeltek az angyalok, a nagyobb hangsúlyt inkább a bizonyos "angyalvérűek" kapták. Egyszóval érdekes világot próbált teremteni az írónő. Miért is írok feltételes módban?? A válasz egyszerű mert csak majdnem sikerült tökéletesítenie ezt a világot. Akik számára nem világos még most sem, kezdjük az elején.

– Inkább találjunk még néhányat!
– Néhány mit?
– Más csúfneveket. Azért, hogy ha újra hallod őket, készen állj a visszavágással.
– Például?
– Paradicsomszőke. (…)
– Mi jöhet még?
– Lássuk csak. A Répafej is elég kézenfekvő.
– Azt már megkaptam valakitől – vallom be.
– Á, igen, Harisnyás Pippi! (…)
Nem bírok magammal.
– Te nem a Weasley családhoz tartozol véletlenül? – fordulok anyuhoz.
– Nem rossz. Vörhenyes – lő vissza.
– Arról azt se tudom, mit jelent. Te viszont világítasz, mint a stoptábla.

Adott egy kis misztikummal(ez esetben angyalok bevonásával) létrehozott világocska, melyben egy csonka család életét követhetjük végig. Az anya nem valami segítőkész, azt a neveltetési módszert próbálja alkalmazni saját csemetéinél, amit általában a nemtörődöm szülők szoktak: Mindent a saját bőrödön kell megtapasztalnod és saját magadnak kell rájönnöd a dolgok rendjére. Nálam gyereknevelés egyest érdemel, de haladjunk tovább a csemetékre, akiknek szintén nincs könnyű dolguk hisz be kell illeszkedniük az "emberek" közé. A kis superman-ek ( Clara és Jeffrey) minden emberi dologban nagyon kiemelkedők. Jó az igazat megvallva ez egész élvezhető volt bár kissé a klisék határát súrolta. Szóval visszatérve rájuk tudni kell róluk, hogy szárnyuk van, amit sajnálatos módon nem nagyon tudnak még a könyv elején hasznosítani. Történetünk itt még nem ért véget, de nem igazán szeretném tovább sorolni a számomra negatív részeket, mert mindenkinek más az ízlése és hála Istennek nem vagyunk egyformák.

– Min agyalsz? – kérdezi, mert már jó ideje egy szót sem szólok.
– Más vagy, mint amilyennek hittelek.
Nem veszi le a szemét az útról, de sovány arcán megjelenik a gödröcske.
– Milyennek hittél?
– Goromba taplónak.
– Jesszus, ez őszinte volt – neveti el magát.

Sokaknak az előbbi megszólalásom kissé hátrányosabban festi meg majd a könyvet, ezért azt kell mondanom, hogy ez csak az én véleményem, olvassátok el és lehet bennetek teljesen máshogyan fog megjelenni.
A történetet a fülszöveg felvetíti előttünk az egész sztorit, mondjuk a titkos/tiltott szerelmet nem nagyon említi de most akkor én említem. NA ez volt az amit nagyon szerettem Tucker& Clara páros vidám és cuki pillanatait, de emellett rengeteget röhögtem és kaptunk még pár szomorú jelenetet is a rend kedvéért.A Pokol mint kopár táj ábrázolása kissé elszomorított(talán túl sok Supernatural-t nézek vagy csak Dante Pokla tágította ki a látókörömet, nem tudom, de talán fantáziadúsabban is meglehetett volna alkotni és akkor a Mennyből még semmit sem láttunk...)

Végszavammal élve összességében egy klassz könyvről van szó, kellemes kikapcsolódást nyújtott, mindamellett feldobta a kedvemet is. Folytatást valószínűleg tervezésbe veszek, de nem ígérek előre semmit, talán ha több időm lesz.
Ajánlatos az angyalos könyveket kedvelőknek mondjuk itt egy kissé negatív megvilágítást kapnak....

– Ez Clara – mutat be engem is Wendy.
– Ma reggel te jöttél majdnem belém a Priusoddal – mondja a fiú.
– Igen, bocs.
Végigmér. Ma már talán századszor érzem, hogy elpirulok.
– Ugye kaliforniai vagy?
Ez a jelző szitokszónak hangzik a szájából.
– Tucker! – rángatja meg figyelmeztetően a karját Wendy.
– Nem hiszem, hogy nagy kárt tettem volna a teherautódban, ha összekoccanunk – vágok vissza. Úgy nézem, a hátulját már csak a rozsda tartja egyben.
Wendy szeme elkerekedik. Rémültnek látszik.
Tucker nem marad adós a válasszal.
– Könnyen előfordulhat, hogy az első hóvihar után az a rozsdás tragacs fog kihúzni téged egy hóbuckából.
– Tucker! – szól az öccsére Wendy. – Nincs jobb dolgod, mondjuk, rodeóedzésed?
Lázasan probálok valami csattanós feleletet kitalálni, például azt, hogy egy rakás pénzt fogok spórolni ebben az évben, mert Priusszal járok, nem benzinfaló teherautóval, de nem akarnak összeállni a szavak.
– Te akartad, hogy csevegjek vele – emlékezteti a nővérét Tucker.
– Mert nem tudtam, hogy átmész uncsiba.
– Köszi! Örülök, hogy megismertelek, Répafej! – nézi merőn a hajamat, és elvigyorodik. – Akarom mondani, Clara!
Lángba borul az arcom.
– Részemről a szerencse, Rozsdás!

Értékelésem: 5/4,5