Barátnőimmel elterveztük ,hogy amint a filmet elkezdik vetíteni a moziban, mi ott leszünk. Így rávettem magam , hogy a korábbi olvasásomat felfrissítsem,mert nem akartam egy félig vadidegen filmet nézni.
A könyv olvasása közben előtörtek a régi emlékeim, hogy milyen elborzadva álltam neki és a trilógia végére teljesen más megvilágításba került minden. Így a két élményt egybevegyítve írok most róla egy rövidke véleményt.

Mint már említettem magával a könyvvel ismerőseim által kerültem kapcsolatba, és hát mivel ez volt úgymond az első hullámindító könyv ebben a "műfajba" így naivan ám de izgatottam kezdtem hozzá. És igen voltak dolgok amin elborzadtam és gyorsan összecsaptam a könyvet, ("Ezt nem olvasom tovább... Te jó ég! Kiír le ilyet??") de egy idő után már úgymond megszokja az ember az írónő, különös fogalmazásmódján és néhol idegesítően ismétlődő szókincsét, de talán ennek a problémának a forrása a magyar fordítás és talán egyszer (a nem túl közeli jövőben) ráveszem magam az eredeti nyelven írt változat elolvasására. Szóval összességében egy papírra vetett pornót olvashatnak azok kiknek eme könyv gazdagítja könyvtárát. A negatív és pozitív oldalait boncolgathatnánk nap estig és természetesen az a fontos kérdés is felmerül, hogy a könyv rajongói mit is imádnak egy megvetést érdemlő könyvön?? Hát erre a választ nagyon nehéz lenne megfogalmazni, én szívem szerint kissé megkedveltem a végére a sorozatot, ehhez nagyban hozzájárult az utolsó rész, de ezt majd egy másik bejegyzésben vesézném ki....

Nos hát visszakanyarodva a valódi témára: az én személyes véleményemről lenne itt most szó...
Kezdjük is a legelején.

SPOILER VESZÉLY!
 

A könyv fülszövege:

A könyv, amelyről mindenki beszél…

Az erotikus, mulattató és mélyen megindító Ötven árnyalat-trilógia olyan történet, amely hatalmába keríti és birtokba veszi olvasóját, azután mindig vele marad.
Amikor Anastasia Steele, az irodalom szakos egyetemi hallgató interjút készít Christian Greyjel, az ifjú vállalkozóval, gyönyörű, okos és ijesztő férfival találja szemben magát. A nem e világban élő és ártatlan Ana megretten, amikor ráébred, hogy akarja ezt a férfit, és annak rejtélyes tartózkodása ellenére kétségbeesetten próbál közelebb kerülni hozzá. Grey, aki képtelen ellenállni Ana csendes szépségének, eszének és független szellemének, elismeri, hogy ő is akarja a lányt – de a saját feltételei szerint.
Ana, akit egyszerre ijeszt és izgat Grey szokatlan szexuális ízlése, habozik. Greyt minden sikere – multinacionális vállalkozásai, hatalmas vagyona, szerető családja – ellenére démonok gyötrik és az önuralom kényszere emészti. Amikor a pár vakmerő, szenvedélyes viszonyba kezd, Ana fölfedezi Grey titkait és tulajdon, sötét vágyait.

Már az elején szeretném leszögezni, hogy mindenkinek eltérő az ízlésvilága ebből következően az adott dologról alkotott véleménye is, akinek nem tetszik azt arra kérem, ne ítéljen el szerencsére nem vagyunk egyformák.

Arra gondoltam, hogy mivel nemrég jött ki a film és még a könyv is friss élmény ezért mindkettőről szót említenék, néhol egy kis összehasonlítást is elvégeznék, hogy miben tért el az eredetitől avagy miben lett jobb/rosszabb.

A könyv tartalmát nem igazán szeretném részletesen bemutatni, ugyanis akinek felkeltette az érdeklődését az úgy is el fogja olvasni, vagy ha nem is akkor a filmet veszi fontolóra, hogy megnézi.

– Úgy hangzik, mintha irányításmániás volna. – Kicsúszik a számon, mielőtt visszafoghatnám magam.
– Ó, csakugyan mindent szeretek irányítani, Miss Steele – feleli, és mosolyában nyoma sincs humornak.

Tehát a történet egyszerű, rengeteg szereplővel, kiknek jó/rossz tulajdonságaik egyaránt vannak. Egy görög eposzhoz hasonlóan, itt is in medias res kezdéssel találkozunk, ami szerencsére nem kutyulja annyira össze a   dolgokat, mint azt az ember várná.
Ana, aki nem a talpraesettségéről híres, igazi kétbalkezes lányka, meginterjúvolja Christian-t a megnyerő külsejű, ámde nagyon is titokzatos, fiatal dollármilliomost. Már maga szereplők jellemzése és bemutatása/körülírása gondolván itt a gyönyörű szürke szempár többszöri színelváltozásainak jellemzésére, utal egy korábbi műre, amit általában mindenki be tud azonosítani (Alkonyat sorozat, aki nem ismerné)
De összességében meg lehet szokni egy idő után, mondjuk a belső istennő vergődéseinek bemutatása néhol már az idegemre ment.
Szereplők mellett ki kell emelnünk a helyszíneket(ebből is van egy pár) mindenki utazik egyik városból a másikba, de szerencsére aztán csak kikötünk Seattle-ben. Gratula a filmnek a helyszínek gyönyörű bemutatásáért, számomra ez az egyik leglényegesebb pozitívum a filmmel kapcsolatban-> A város gyönyörű és lélegzetelállító pillanatképei az adott napszakban, na és persze a lakások felépítése,szinte majdnem így képzeltem el és egy olvasó számára nagyszerű élmény az képzeletbeli helyszínt (szinte majdnem ugyanúgy) visszakapni a film vászonon.

Olyan fiatal – és vonzó, nagyon vonzó. Magas, és elegáns szürke öltönyt visel, fehér inget és fekete nyakkendőt. Hozzá rakoncátlan, sötét bronzszínű haj és fürkésző szempár, amely most pajkosan tekint rám.

Egy kis háttértörténet a filmhez: Barátnőimmel elindultunk egy szombati napon megnézni ezt a filmet, és történetesen ez a nap a Valentin nap volt, szóval három szingli beült egy olyan terembe ahová a boldogabbnál boldogabb párok csak úgy özönlöttek befelé. Ezt már csak az fokozta, hogy a párok undorítóbbnál undorítóbban szerelmesek voltak.... -.-'

Az agyamba villan anyám gyakran idézett figyelmeztetése. Ne bízz olyan férfiban, aki tud táncolni.

Nem voltak nagy elvárásaim a filmtől, gondoljon mindenki csak arra, hogy egy ilyen könyvből, milyen filmet lehet a legjobb esetben is összehozni... Kellemes csalódás ért, hiszen alapjában véve egy mondhatni elmenős film lett. Én még mindig azt mondom, hogy ez a film sose fogja az a színvonalat elérni mint amit az Éhezők viadala-trilógia produkál mostanság a mozikban.
Szereplőválogatás terén azért lenne egy-két szavam: Ki ez az Ana??

Már bocsánat de én teljesen másképp képzeltem el, a férfi főszereplő még mondjuk el is ment egynek, de a női hát oké.... A többiek közül talán még Christian húga Mia, aki összesen max. 5 másodpercig szerepel, hát ő is másképp él a képzeletemben, na mindegy.
A filmmel való első tapasztalataim közé sorolnám, azt is , hogy van egy olyan érzésem mintha mindent bele akartak volna sűríteni kb.2 óra hosszába és szerintem kissé hülyén nézett ki, hogy valaki megjelent kemény 10-15 másodpercig mondott 2 mondatot és a másik percben meg már teljesen más történt. Az ilyen apróbb dolgok miatt sürgetettnek érzi az ember az egészet.
Persze mások voltak olyan szemfülesek , hogy lemérték miből mennyi van ebben a filmeben, az eredmények nem annyira vészesek, hisz abból van a legtöbb amiről maga a könyv is részletesebben tárgyal. Az egyszer biztos, hogy hatalmasat kaszáltak ezzel a Valentin-napi vetítéssel.

Összegezve az egészet a film és könyv nagyon kevés dologban tér el egymástól, szerencsére minden lényegest próbáltak a vászonra vinni, a zenei aláfestés is nagyon odaillett, egyszóval jó volt. Mondjuk az egyszer biztos, hogy a  közeljövőben nem nézem újra, a folytatást pedig majd meglátom, hogy érdemes lesz-e megnézni vagy sem.

Kitérés zenékre, hát nekem valami iszonyúan tetszenek, annyira de annyira jól ki lettek választva...

A könyv sem gyakran fog a kezem ügyébe akadni, de állítom , hogy sokkal több mondani valója van az egész trilógiának mint azt sok ember hiszi, ugyanis nem csak a tömérdek szex-ről szól, hanem egy lelki sérült személynek a megnyílásáról és fokozatos átalakulásáról, amit a egy nő kitartó szerelme vált ki. Aki végig olvassa az egészet érti miről beszélek.

Értékelésem: 5/5

 Üzenem a rajongóknak, hogy előreláthatólag jövőre érkezik a 2. könyv megfilmesítése is. *-*