Már sokat hallottam erről a könyvről és kapott hideget-meleget egyaránt, a kíváncsiság győzedelmeskedett felettem és neki kezdtem. Hát így utólag találtam benne a sok jó dolgon kívül pár számomra néha már túlzottan irritáló dolgot. Csak pár példát hoznék fel

•  Főszereplőnk szókincse nem igazán gazdag
• Túlságosan gyerekesen áll az élethez 17 évesként
• Ja és ami a legfontosabb számomra eléggé gyávának tünt

De ezeket az apróságokat leszámítva igen szórakoztató történetet olvashattam. Kezdjünk is az elején.

A könyv úgymond kedvcsináló szövege:

"Egy amerikai kamasz életének három napja, első személyben és ötszáz szóval elbeszélve. A történet régi: Holden Caulfield „kibukik” az intézetből félévben, nem mer hazamenni, inkább elhatározza, hogy a karácsonyi vakációt kedvére tölti, mielőbb a szülői pofonok ideje elérkezik. A kamasz azonban új: az a napszemüveges, hülyegyerek-frizurás nemzedék, akik miatt együtt sopánkodunk idősödő pedagógusokkal. A kedves, csupa szív, csupa gátlás kamasz elbeszélése emlékeztető azok számára, akik már régóta tagjai a Felnőttek Világszövetségének."

Igazából nehéz megfogalmazni, hogy mi fogott meg benne, talán az, hogy eddig ilyen történetet még nem olvastam.... A lényeg annyi , hogy egy olyan könyvvé vált számomra, amit bármikor újraolvasnék.

Mindegy, elképzelek rengeteg kis krapekot. Egy nagy tábla zabban játszanak, meg minden. Ezer meg ezer kis krapek és senki sincs a közelben, senki felnőtt, csak én. Én meg ott állnék egy mafla nagy szikla szélén, hegyezném a zabot, és az volna csak a dolgom, hogy ha a kis srácok közül egy oda akar szaladni a szikla peremére, mármint úgy értem, ha például szaladgálnak, és nem tudják, merre mennek, akkor én ott teremnék, és megfognám a srácot. Nem is csinálnék semmit, csak ezt egész nap. Én lennék a zabhegyező. Tudom, ez hülyeség, de ez az egyetlen, ami igazán szívesen lennék. Tudom, hogy hülyeség.

A cselekménye nem túl bonyolultra sikeredett a lényeget fogalmazza meg. Holden Caulfield már számolni sem tudjuk, hanyadik iskolájából bukik ki és most egy újabb iskolából tessékelik ki, de hirtelen felindulásból (vagy éppen gyávaságból) mindenhol jár kivéve otthon nem. Ez a cselekedet inkább vall a gyávaságra, de ezzel a lépésen veszi kezdetét kalandos 3-4 napja. Útja során megfordul New York utcáin és bárjaiban, ahol a tánc és a pia fontos szerepet játszik. A történetben megismerjük múltja egy-egy fontos eseményét: miként emlékszik vissza öccsére. Fontos szereplőként régi ismerősök és tanárok is feltűnnek, de a számomra legkedvesebb szereplő Holden húga volt, aki a végén visszarántja a szakadék széléről, és ráveszi, hogy nézzen szembe a tettei következményeivel, ne gondolkozzon annyit az életen, ne keresse mindenkiben a hibákat.

De a szüleim, főleg anyám! Olyan fülük van, mint valami rendőrkutyának. Szóval nagyon-nagyon óvatosan osontam el az ajtajuk előtt. Még a lélegzetem is visszafojtottam. Az apám fejéhez vághatsz egy széket, akkor se ébred fel, de az anyám! Nem kell más, csak elköhintsem magam valahol Szibériában, és meghallja.

Az egész történet egy hatalmas társadalomkritikának is felfogható, hisz az író olyan dolgokat szemléltet amiket csak azok vehetnek észre, akik odafigyelnek a körülöttük lévő világra.

Többek között rájössz majd, hogy nem te vagy az első, akit megzavar, megrémít és undorral tölt el az emberek viselkedése. Semmi esetre sem vagy egyedül a listán, ez izgalmas és serkentő felismerés lesz. Nagyon, nagyon sok ember volt már ilyen erkölcsi és lelki válságban, mint te most. Szerencsére volt köztük, aki feljegyezte akkori problémáit. Tanulsz majd belőlük, ha akarsz.

Összességében érdekes olvasmány volt.
Értékesésem: 5 / 4,5